12 órás úszóverseny Székesfehérvár_2016

 képek>>>
 

 hétvégén kihasználva az óraátállítás adta lehetőséget, úszkáltunk egy kicsit. Székesfehérváron a Sri Chinmoy Marathon Team szervezésében a szokásos 12 órás úszás most belefért az este nyolctól reggel hétig tartó időintervallumba.
Eszter egy négy fős vegyes-váltóval indult a versenyen. A 16 „férfi” váltó között a 10. helyen végeztek összesen 35,6km-t úszva. Eszter ebből a 3x1 órája alatt 8800 méter tett hozzá a közöshöz, méghozzá szépen egyenletesen elosztva (3-2,9-2,9).
Én immáron harmadszor futottam (úsztam) neki a 12 órának. Összehasonlítva az edzések mennyiségét és minőségét jogosan gondolhattam, hogy messze most készültem fel a legjobban. Nem beszélve Az előző két verseny összesen 24 órányi versenytapasztalatáról. Több ok miatt életem legnehezebb versenyén vagyok túl, de erről majd kicsit később. Először az élményről, amiben részem volt. Nem csak hogy közös medencében úszhattam Székely Mátéval (ilyen egy Cet-renden a nyáron már előfordult), de a sors úgy hozta, hogy közös sávra is kerültünk. Máté harmadik magyarként úszta át 2003-ban a La Manche csatornát (Tudtommal azóta még egy magyar csatlakozott az illusztris társasághoz, Mányoki Attila). De Máté ultrafutóként is letette már a névjegyét. (Itt egy interjú vele: https://vimeo.com/35026327) És ami a legfontosabb az eredményei ellenére hihetetlenül szerény és közvetlen tudott maradni, olyan szintű alázattal a sport iránt, ami csak keveseknek sajátja.
Na de vissza a versenyre és a nehézségekre. Kezdem a saját hülyeségemmel. Múlt szombaton volt Nagyatádon a Cet-rend. Az volt a terv, hogy viszonylag laza átmozgatásként a frissítések begyakorlására fordítom a versenyt, nem foglalkozva az idővel. Aztán másként alakult. Nagyon jó lábvizet fogtam. Nem volt túl gyors, nem volt túl lassú, nem fröcskölt, de haladt. Szóval beálltam. Aztán elragadott a hév, vagy stílszerűen beszippantott a vákuum. Hat kilométer után eszméltem. Addigra túl voltam életem leggyorsabb 5 kilométerén és két kihagyott frissítésen. A vége pedig a második leggyorsabb teljesítésem lett, alig elmaradva a PB-től. Hogy ezt miért meséltem el? Mert a 12 órát úgy kezdtem, hogy a múlt heti versenyből visszamaradt izomlázzal és ízületi fájdalmakkal küzdöttem. Már 2-3km után jelentkezett a vállfájás, amit az utóbbi időben már 8-9 köré sikerült száműznöm. És hát hiányzott a frissítési teszt is, ami elmaradt. Ugrás volt az ismeretlenbe. Voltak kisebb gyomor problémáim, de kinek nincs a negyedik ötödik zselé után?
Aztán persze akadtak olyan nehézségek, amik egyéb körülményekből adódtak. A sávomra négyen kerültünk Máté és én voltunk az egyéni versenyzők, mellettünk két váltót soroltak a pályára. Most is kiderült, hogy nem szabad keverni a két kategóriát. A verseny elején mi körözgettük le a két váltót (ezzel rengeteg energiát elpazarolva), a verseny végén volt olyan időszak, hogy 150-200méterenként körözött le valamelyik váltó. Ez lelkileg sem jó érzés, főleg akkor nem, mikor már minden karcsapás fáj. De fizikailag is nehéz az előző versenytárs hullámain átvergődni ebben az állapotban. A másik komoly problémám abból adódott, hogy a pályák közötti köteleket nem feszítették meg rendesen. Sikerült többször is belecsapnom a kötélbe, most az alkarom úgy néz ki, mintha egy komolyabb verekedés vesztese lennék.
A versenyről nem mesélnék részletesen (nagyjából annyi lenne, hogy úsztam-úsztam, majd még egy kicsit úsztam) Máténak 19km körül valami problémája akadt, így két- két és fél órára eltűnt a medencéből. 28km-nél láttam, hogy akkora az előnyöm, hogy csak az egyéni csúcsra kell figyelnem. Tavaly 31 100 métert úsztam, így 31 200-nál kiszálltam kb 20perccel a vége előtt. (Így legalább könnyű lesz újabb egyéni csúcsot úszni) De az igazsághoz hozzátartozik, hogy az utolsó 3 száz-méterem már 3 percen kívüli idővel ment, aligha ment volna már sok.
Mivel Dinyus folyton rágja a fülemet, hogy készítsünk képet, itt van fotó a díjátadásról, amikor megkapom az első helyezetnek járó köcsögöt és egy Eszterék eredményhirdetéséről, a minőségért elnézést kérek, nem voltam abban az állapotban, hogy sikerüljön fókuszálni.