- Szeretsz futni, úszni vagy kerékpározni, de nem találod a kihívásokat?
- Szeretnél amatőr versenyeken indulni, de nem találod a lehetőségeket?
- Szeretnél egy vidám, lelkes amatőr csapat tagja lenni?
Nálunk a helyed!
Segítünk a felkészülésben, tanácsokat adunk, közös edzéseket szervezünk!
Ha nem mersz még vagy nem vagy elég felkészült egyéniben indulni, váltócsapatot szervezünk Neked a hosszabb- rövidebb futóversenyekre vagy akár traitlonversenyekre.
Senior Atlétikai Világbajnokság 2015 Lion
21 km futás
Bíróné Molnár Valéria 6. hely !
Valéria Molnár hatodik lett a Senior Világbajnokság női félmaraton számában . A Fittbike csapat nevében gratulálunk ehhez a szép eredményhez
"Az van, amit gondolsz... és amit el is tudsz hinni!"
Ugye, kedves Albert-Bernáth Annamária és András Ribi? Örülök, hogy tanulhattam tőletek!
Röviden:
Szenior Atlétikai Világbajnokságon egyéni csúccsal 6. Lettem félmaratonon!!!
Hogy is történt?
Tavaly januárban, mikor harmadik gyermekem egy éves lett, elkezdtem újra futni és szisztematikusan készülni a maratonra, mely régi álmom volt. Mivel az atlétikával eddigi életem során nem kerültem közelebbi kapcsolatba, se a "nagy hivatalos" versenyekről se a távokról nem volt tudomásom, ahogy arról sem, hogy léteznek szenior versenyek...azt meg pláne nem, hogy tavaly épp Budapesten tartották.
Nyílván az ember azt veszi észre, amire fókuszál...
Miután lezajlottak az események, találkoztam Illes Dinya -val, s említette, hogy a FITTBIKE SE tagjai és a magyarok úgy általában milyen szép eredménnyel végeztek, és, hogy jövőre Lyonban lesz Szenior Világbajnokság. Akkor kezdtem eljátszani a gondolattal először...
Amit el tudtam hinni, először az volt, hogy ott leszek a Szenior Atlétikai Világbajnokságon ( www.lyon2015.com ) és futok egy félmaratont (21 km-re úgy gondoltam biztonsággal fel tudok készülni), arról persze fogalmam sem volt, hogy mi módon lesz szállásom, utazásom, stb.
Sokszor hallottam már, "ha van egy cél, a HOGYAN? Jön magától... "
És jött! smile hangulatjel
Köszönhetően a Balance Mozgásterápiás és Sport Innovációs Intézetnek ( www.balancemozgas.hu )!
Nemcsak kiváló team munkájukkal segítettek, hogy mielőbb felépüljek egy összetett sérülésből, hanem anyagilag is nagylelkűen támogattak, amit ez úton is hálasan köszönök!
Az edzéseket egészen július elejéig a BEAC kiváló tagjaival végeztem, mely igazán inspiráló volt számomra, Mondseeban futottam egy jót, majd több, mint 4 hét kényszerpihenő után Szabó Imre további utasításait maximálisan betartva folytattam a felkészülést... S olyan szavak nyertek új értelmet, mint pl. a "fokozatosság" (pedig Miklós Nagy -tól már hallottam ezt párszor wink hangulatjel
A sérülést, majd betegséget, mintegy próbatételként fogtam fel, mintha azt kérdezte volna az Élet:
"Mennyire is akarom ezt a VB-t? "
Az anyagi támogatást megkaptam, most már nem lehet akadály...gondoltam
Persze volt egyéb próba is:
A pályát kb. két hete egy az egyben áthelyezték a belvárosból egy agglomerációba (persze a szállást addigra már lefoglaltam a korábbi START -CÉL közelében ... ) Igy viszont egy órás tömegközlekedés várt rám hajnalban
A verseny napján 4:00-kor tűzriadó volt a hotelben... És nem próbajzés... (De legalább gyorsan felébredtem...)
A rajt 7:00-kor volt (ezt nem bántam, mert általában hajnalban szoktam edzeni)
-egy viszonylag szűk utcában többszáz ember indult a félmaratonon és maratonon egyszerre (de legalább a rajtszám színéből tudni lehetett, hogy ki mit fut)
-nem voltak rajtzónák; aki az első sorból akart indulni, már 45-50 perccel a rajt előtt ott szobrozott...(én akkor még melegítettem)
-chipszőnyeg nem volt kihelyezve a rajtvonalon, hogy legalább nettó idő lehessen.... Viszont volt durva könyöklés, gyomros, amin meglepődtem, és fájt is nagyon...
-két kört kellett futni meglehetősen kanyargós pályán (de legalább változatos volt, és jól ki volt jelölve, plusz mindenhol versenybírók)
Ezek után különösen nagy jelentőséggel csengett vissza fülembe Imre Szabo egyik mondata:
"Ne foglalkozzak semmivel, csak fussak!"
A legjobb,amit tehettem, kikapcsoltam és csak futottam
...akkor is, amikor egy fekete francia lány utolért, s kilómétereken keresztül egymás közelében haladtunk, hol megelőzött (bosszantóan szép mozgással wink hangulatjel ) hol újra mellém került, mint pl. féltávnál is, ahol rengeteg szurkoló volt... (De egészen "furcsa" módon a meglehetősen hangos "Alle France " engem nem motivált....
Hacsak annyiban nem, hogy mikor már a sokadik szurkoló csapat is a franciának üvöltött...vettem egy nagy levegőt... és az egyik emelkedőn végleg elléptem és abból a tempóból a továbbiakban már nem engedtem...
Így viszont 1 -km-rel a vége előtt feltűnt egy újabb női versenyző...s miután fejemben helyretettem, hogy itt nem csak az idő (egyéni csúcsot el tudtam hinni), de a helyezés is számít... Újra tempót váltottam s 500 méterrel a cél előtt az algír lány is mögém került...
Nagyon érdekes érzés volt!
Ezúton köszönöm mindenkinek, hogy gondoltatok rám, s küldtétek azt a mérhetetlen energiát, amelynek segítségével szinte átrepültem a célvonalon!
Nagy boldogsággal töltött el az is, mikor a kivetítőn megpillantottam az időmet és a helyezésem (a rajt előtt letettem az órát)
1:25:52
6. Helyezés
Ez majd két perccel jobb az eddigi egyéni csúcsomnál...
Köszönöm édesanyámnak és a családomnak a sok támogatást, és segítséget! Megnyugtató érzés tudni, hogy a gyermekeim szerető kezek között sok-sok élménnyel gazdagodnak addig is, míg távol vagyok tőlük
Ugye, kedves Albert-Bernáth Annamária és András Ribi? Örülök, hogy tanulhattam tőletek!
Röviden:
Szenior Atlétikai Világbajnokságon egyéni csúccsal 6. Lettem félmaratonon!!!
Hogy is történt?
Tavaly januárban, mikor harmadik gyermekem egy éves lett, elkezdtem újra futni és szisztematikusan készülni a maratonra, mely régi álmom volt. Mivel az atlétikával eddigi életem során nem kerültem közelebbi kapcsolatba, se a "nagy hivatalos" versenyekről se a távokról nem volt tudomásom, ahogy arról sem, hogy léteznek szenior versenyek...azt meg pláne nem, hogy tavaly épp Budapesten tartották.
Nyílván az ember azt veszi észre, amire fókuszál...
Miután lezajlottak az események, találkoztam Illes Dinya -val, s említette, hogy a FITTBIKE SE tagjai és a magyarok úgy általában milyen szép eredménnyel végeztek, és, hogy jövőre Lyonban lesz Szenior Világbajnokság. Akkor kezdtem eljátszani a gondolattal először...
Amit el tudtam hinni, először az volt, hogy ott leszek a Szenior Atlétikai Világbajnokságon ( www.lyon2015.com ) és futok egy félmaratont (21 km-re úgy gondoltam biztonsággal fel tudok készülni), arról persze fogalmam sem volt, hogy mi módon lesz szállásom, utazásom, stb.
Sokszor hallottam már, "ha van egy cél, a HOGYAN? Jön magától... "
És jött! smile hangulatjel
Köszönhetően a Balance Mozgásterápiás és Sport Innovációs Intézetnek ( www.balancemozgas.hu )!
Nemcsak kiváló team munkájukkal segítettek, hogy mielőbb felépüljek egy összetett sérülésből, hanem anyagilag is nagylelkűen támogattak, amit ez úton is hálasan köszönök!
Az edzéseket egészen július elejéig a BEAC kiváló tagjaival végeztem, mely igazán inspiráló volt számomra, Mondseeban futottam egy jót, majd több, mint 4 hét kényszerpihenő után Szabó Imre további utasításait maximálisan betartva folytattam a felkészülést... S olyan szavak nyertek új értelmet, mint pl. a "fokozatosság" (pedig Miklós Nagy -tól már hallottam ezt párszor wink hangulatjel
A sérülést, majd betegséget, mintegy próbatételként fogtam fel, mintha azt kérdezte volna az Élet:
"Mennyire is akarom ezt a VB-t? "
Az anyagi támogatást megkaptam, most már nem lehet akadály...gondoltam
Persze volt egyéb próba is:
A pályát kb. két hete egy az egyben áthelyezték a belvárosból egy agglomerációba (persze a szállást addigra már lefoglaltam a korábbi START -CÉL közelében ... ) Igy viszont egy órás tömegközlekedés várt rám hajnalban
A verseny napján 4:00-kor tűzriadó volt a hotelben... És nem próbajzés... (De legalább gyorsan felébredtem...)
A rajt 7:00-kor volt (ezt nem bántam, mert általában hajnalban szoktam edzeni)
-egy viszonylag szűk utcában többszáz ember indult a félmaratonon és maratonon egyszerre (de legalább a rajtszám színéből tudni lehetett, hogy ki mit fut)
-nem voltak rajtzónák; aki az első sorból akart indulni, már 45-50 perccel a rajt előtt ott szobrozott...(én akkor még melegítettem)
-chipszőnyeg nem volt kihelyezve a rajtvonalon, hogy legalább nettó idő lehessen.... Viszont volt durva könyöklés, gyomros, amin meglepődtem, és fájt is nagyon...
-két kört kellett futni meglehetősen kanyargós pályán (de legalább változatos volt, és jól ki volt jelölve, plusz mindenhol versenybírók)
Ezek után különösen nagy jelentőséggel csengett vissza fülembe Imre Szabo egyik mondata:
"Ne foglalkozzak semmivel, csak fussak!"
A legjobb,amit tehettem, kikapcsoltam és csak futottam
...akkor is, amikor egy fekete francia lány utolért, s kilómétereken keresztül egymás közelében haladtunk, hol megelőzött (bosszantóan szép mozgással wink hangulatjel ) hol újra mellém került, mint pl. féltávnál is, ahol rengeteg szurkoló volt... (De egészen "furcsa" módon a meglehetősen hangos "Alle France " engem nem motivált....
Hacsak annyiban nem, hogy mikor már a sokadik szurkoló csapat is a franciának üvöltött...vettem egy nagy levegőt... és az egyik emelkedőn végleg elléptem és abból a tempóból a továbbiakban már nem engedtem...
Így viszont 1 -km-rel a vége előtt feltűnt egy újabb női versenyző...s miután fejemben helyretettem, hogy itt nem csak az idő (egyéni csúcsot el tudtam hinni), de a helyezés is számít... Újra tempót váltottam s 500 méterrel a cél előtt az algír lány is mögém került...
Nagyon érdekes érzés volt!
Ezúton köszönöm mindenkinek, hogy gondoltatok rám, s küldtétek azt a mérhetetlen energiát, amelynek segítségével szinte átrepültem a célvonalon!
Nagy boldogsággal töltött el az is, mikor a kivetítőn megpillantottam az időmet és a helyezésem (a rajt előtt letettem az órát)
1:25:52
6. Helyezés
Ez majd két perccel jobb az eddigi egyéni csúcsomnál...
Köszönöm édesanyámnak és a családomnak a sok támogatást, és segítséget! Megnyugtató érzés tudni, hogy a gyermekeim szerető kezek között sok-sok élménnyel gazdagodnak addig is, míg távol vagyok tőlük